2013. május 22., szerda

Figyelemfelkeltés egy rangos futóversenyen. - egyik szemem sír, másik nevet :)

A pünkösdi hétvégén alapítványunk lehetőséget kapott, hogy bemutassa magát és támogatói sátorral részt vegyen a VI. Intersport Keszthelyi Kilométerek utcai futóversenyen, amely egy többnapos "futófesztivál". Az eseményen Szili Danijela az alapítvány elnöke és jómagam vettünk részt és képviseltük a MRSZA-t. Annak ellenére, hogy az alapesemény mögött nagyon jó szervezés állt, a magunk részéről is nagy feladat volt megszervezni a saját ottlétünket, és minden szükséges kelléket beszerezni. Többször ütköztünk nehézségbe mint amire számítottunk - szerencsére egyik kedves ismerősöm és nővérem segített a technikai problémákat megoldani -, de összességében úgy gondoljuk, hasznos volt és a jövőben is hasznos hasonló eseményeken részt vennünk ahhoz, hogy az emberek tudjanak rólunk, lányainkról, és segítséget kaphassunk. Sajnos saját csapatot nem sikerült indítanunk, ami nagyon fontos lett volna a szórólaposztáson és a sátrunkhoz látogató résztvevőkkel való beszélgetésen kívül. Az ismertetésben nagy segítség volt, hogy gyermekeknek készültünk rajzolási lehetőséggel, lufi, játék és könyv osztással. A kis művészek jóvoltából több alkotásra tettünk szert, amelyek kikerülhetnek az alkotókörünk képei közé is. Nekem mint szervezőnek és érintett szülőnek, nagyon pozitív élmény volt, hogy rettes kislányom Zsófi mellé ültek gyerekek játszani, beszéltek hozzá, a szülők megsimogatták őt. Jó érzés, hogy az emberek nyitottak az integrációra, saját gyermekeiket nem zavarják el sérült társaik mellől. :) Remélem jövőre sokkal sokkal több aktív résztvevőnk lesz az alapítványon belülről, az érintett szülők közül, és ismerőseink köréből is. Vétek kihagyni egy ilyen lehetőséget. Már csak a hangulat miatt is. Mindenkire számítunk a későbbi hasonló eseményeken és remélem egy pár vagy akár sok tagú csapatot is sikerül indítanunk. A folyamatosan bővülő képeket megtekinthetitek a honlapon: http://www.rettszindroma.hu/foto/keszthelyi-futas-2013 Ez volt a hivatalos. :) Aztán jön a forróvíz, ami jobbára csak engem égetett. Nem szoktam nagyon káromkodni, nyilvánosan főleg nem. DE legszívesebben most cifráznám a cifrát is. Csak a fb-on van 471 ismerősöm, ezen kívül legalább még ugyanennyi. Ha leszámolom a külföldön lévőket, az 50 km-nél távolabbiakat, azokat akik nem lógnak az internet előtt, a kirándulókat, betegeket és akikkel a köszönő viszonyon kívül más nincs, akkor is jócskán lehettek volna olyanok, akik ha más nem némi buzdítás gyanánt 1-2 percre odaszaladhattak volna hozzánk. De a 2 kezemen megtudom számolni összesen hány ismerős és barát (?) mutatott érdeklődést a dolog iránt. Mérges is voltam, aztán szomorú. Most nem tudom milyen, de közömbös semmiképp. Ha lesz még ilyen, nagyobb reklámot csapok az egésznek. Csak hogy ne az legyen az akadály, hogy valaki nem tudott róla. :) NA mindennek ellenére én személy szerint nagyon jól éreztem magam, a lányok főleg. Zsófinak egy hangja nem volt a két nap alatt, míg a Főtéren voltunk. Még csak bürrögni sem hallottuk. Kicsi lányomnak pedig ez volt a Kánaán, persze azért vele voltak súrlódások - főleg mikor úgy döntött, ő megmártózik a jéghideg szökőkútban, s mikor várni kellett, hogy ő is versenyezzen, na meg a legjobb mikor kiverte a balhét a színes felnőtt sportcipőért. :) - egy alkalommal akkor, mikor már mehettünk a rajthoz kijelentette, hogy nem jó neki az a cipő ami rajta van, mert az nem futócipő, és MOST vegyek neki sportcipőt. De élvezet volt neki az ebihalvadászat, az ugróvárak, a verseny, a játszótér. Minden. Na és végre volt este társaságom. Hiszen vendégül fogadhattam Zsófi egyik sorstársát, annak anyukáját, nagyiját és kishúgát. LEGKÖZELEBB TI IS GYERTEK EL!!!!!!!!

2013. május 3., péntek

Játszótér - csupa pozitív élmény ;)

Nagyon régen jelentkeztünk már. NA de csupa pozitív élménnyel gazdagodtunk az elmúlt hónapban amit részben a hirtelen nagyon jó időnek köszönhetünk. :) Akárki találta ki az integrációt, nem volt hülye. - annak ellenére, hogy vannak még hibái a rendszernek és nem is mindenki fogadja el, hogy ez jó. Napközi után fel szoktuk venni Nórit, és rendszeres programunkká vált a játszótér látogatás - udvar híján ugye, de ki gondolta volna, hogy ez nem is nem is negatívum, hiszen ha lenne saját kertünk, nem biztos, hogy sokszor látogatnám a közösségi szabad tereket. Zsófi ott uzsonnázik, közben Nóri elfoglalja magát, sőt már kezd barátkozni is. Na és már velem is kezdenek az anyukák szóba állni. Vagy én velük? :) Biztos gondot okoz sok embernek, hogy kérdezzen e Zsófiról, vagy ne. Nem harapok és nem is haragszom sem az előbbiért, sem az utóbbiért, bár beszéltem már Zsófiról annyi emberrel, hogy jól esne valami más téma is. Főzés, óvodák, akármi. :) A lényeg, hogy Zsófi az elmúlt hónapban 2x sírt csak a játszótéren, akkor is csak mert egyik alkalommal bekakált, másik alkalommal meg annyira éhes volt már. Szóval biztos jól érzi magát. Amúgy is szereti a zsibongást maga körül. Úgyhogy a játszótér szuper jó hely neki. Ami pedig a legjobb, hogy már többször előfordult, hogy szeretett volna kiszállni a kocsiból. Bele kell rakni a homokba, hintázni kell, sőt volt, hogy ahogy kiemeltem a kocsiból, elkezdett lépkedni, és 2-3 métert folyamatosan váltott lábbal lépkedtünk a rugós hintáig. Azért az nagy szó, hogy JÁTSZANI AKAR! :D Biztos érzékeli, hogy a többi gyerek is ott jól érzi magát, rohangál, játszik és szeretne ő is csatlakozni a maga módján.Nagyon jó hatással vannak rá az ép gyerekek. Többet mosolyog, olykor már kacag is. Na és amióta kifárad délután szívesebben megy haza, nem áll neki üvölteni amint belépünk a lépcsőházba. Kicsit visszakanyarodok a szülő témához. Nagyon nehezen indult, indul be a kapcsolatteremtés. Ami számomra nagy meglepetés volt, és remélem nem bántok meg vele senkit, de mikor nem a megszokott játszótérre mentünk, jött egy család a homokozóhoz, apuka anyuka szoli barna, kigyúrt sportos csinos emberek, látszik rajtuk, hogy semmilyen téren nem az átlag, de jóval kedvesebbek, barátságosabbak voltak mint akikkel majdhogynem napi szinten találkozunk. Nem tudom jól leírni, de érdekes élmény volt. Remélem a jó élmények még gyűlni fognak játszótéren és talán hamarosan a strandon is. :) Szép hétvégét mindenkinek és ne feledjétek az anyák napját! :) Nekem még úgyis várnom kell rá legalább egy évet! :)