Apa

Ha minden igaz, apák napja van. Soha nem ünnepeltük, szerintem nem is fogjuk.
Ugyan a blogom alaptémája a rett szindróma, és ami vele jár, de nem tudok elsiklani az felett, hogy nem vagyunk teljes család, és hogy Zsó biztosan érzékeli ezt, Nóráról nem is beszélve, aki napi szinten emlegeti az "édesapját".
A mai nap meglátogatott minket a fennt említett. Sajnos nem teljesen úgy, ahogy megbeszéltük már rég, de még határeset volt. Nóra természetesen csüngött rajta, amit egyszerre volt öröm és szívfacsaró látni. Hiszen feltétel nélkül szereti Nóri, s kicsit úgy éreztem ki van használva, hiszen apuka azt mondta, azért jött Nórihoz, mert a kislány legalább szereti őt. Nem fordítva kellene lennie? S ez nem kihasználás? Úgy féltem Nórit, hogy csalódni fog - persze olykor kell, de ráér majd mondjuk a nagy Ő-kben csalódni, nem az apukájában kellene.
Igaz számosszor kívántam, kívánom néha most is pokolra az apukát, de azért szerettem, és igyekszem szeretettel gondolni rá, még ha egyes cselekedetei után ez nehéz is és igyekszem a gyerek előtt halvány színekkel azért megfestett realitásban, de nem "mikrorealizmusban" ecsetelni a helyzetet. - a nyelvtani helytelenségekért bocsi.
S ami azért kapcsolódik az általunk megélt retthez.
Szerintem Zsó nem rajong "apáért". Mivel mindannyian az udvaron tartózkodtunk, egyértelmű volt, hogy apa őt is üdvözli, bár szerintem Zsó érzékelte, hogy inkább illemből, mint szeretetből s eszerint is reagálta le szerintem -, persze lehet ez másképp, nem állítom, hogy nem,de nem faggatom ez ügyben a másik felet kerülvén a vitát - a dolgot. Eltolta magától apa sajna alkohol gőzös arcát és tiltakozóan elfordult.
Mivel elszaladni és jól "odamondani" nem tud, azért elviselte, hogy később kb. 1 percig apa tartotta. Mindig rá kell szólni apára, hogy Zsófit is köszöntse, búcsúzzon el tőle. Tudom nehéz, gondolom férfiként még nehezebb olyan gyerekkel, aki nem a megszokott vagy elvárható módon reagál, de könyörgöm, 3 évig nap mint nap kapcsolatban voltak, olykor etette, a fürdetésnél segített, az ölébe tartotta, akkor most miért kell ennyire távolságtartónak lenni vele? Legalább azalatt a havi 3-5 óra alatt vele is erőltetné meg magát, nem csak Nórival. Persze az alapprobléma miatt nem számíthatunk semmi jóra, és megvan a nem szép véleményem és érzéseim is, de nem ide való, így megkíméllek titeket, őt és magamat is attól, hogy ennyire nyilvánosan megosszam azt.
Egy szó mint száz, nem működik rendesen a kapcsolat apa és lányai közt, s sajnos soha nem is fog, de azért igyekezni lehetne, csak akarni kellene. :)

Na ennek lehet, hogy se füle, se farka nem volt, de azért remélem értitek.

Azért boldog apáknapját minden gyermekes hímneműnek! Szeressétek fiaitok-lányaitok igazából, feltételek nélkül, legyenek bármilyenek is! :)

FOTÓZÁS - Scherer Péterrel a Közelebb! "kampányhoz"

Izgalmas napnak néztünk ma elébe, már csak a hajnali/reggeli városi szintű áramszünet miatt is, ami 4 órakor kissé rosszul érintett, főleg hogy 2 nem egyszerű gyereket kellett összerendeznem egy budapesti útra. :)




Azért a gyertyafényt leszámítva ma tök simán zajlott az amúgy reggeli mizéria. Úgyhogy még csak sietnünk sem kellett a buszpályaudvarra. Ott volt egy gyors reggeli.

Végre a buszon!!! :) Szuper jól bírták a 3 és fél órás utat a gyerekek. Tényleg le a kalappal előttük.



Sajna a kép nem tükrözi rendesen ahogy kinézett a Badacsony - bezzeg az elfelejtett vaku az becsillan - de olyan sejtelmes és félelmetes volt. Nagyon tetszett. :)


Budapesten várt minket talán mondhatom, hogy újdonsült jó barátom Danijela, a Magyar Rett Szindróma Alapítvány elnöke, aki mint mindig, most is nagy segítségemre volt. Ezúton is köszönet neki érte. Ő kísért minket egy stúdiólakásba, ahol Balla Vivienne a 2012-es év divatfotósa - sok sok újság címlapjának készítője - és csapata várt minket. Nagyon kedves, mosolygós banda. :)

Nem sokkal azután, hogy odaértünk, megérkezett - persze miért is nem akkor, mikor Nórival folyó ügyeinket intéztük - Zsófim párja Scherer Péter, Jászai Mari -díjas színész.

Nagyon kedves, mosolygós, közvetlen ember, - talán én nem voltam elég közvetlen vele, de nem én lennék, ha ez nem így lett volna :)- még családját is megmutatta nekünk.



Némi előkészület és annál kicsivel több diskurálás után elkezdődött a munka. Mind két alany nagyon türelmes volt a másikkal. Zsófi folyamatosan bürrögött és nyálzott, még jó hogy a színészek azért színpadi szereplés során kerülnek olykor érintkezésbe ilyesmivel, így edzettek ehhez a kis problémához. ;)



Maga a fotózás szerintem nem is tartott igazán sokáig. Vagy csak nekem tűnt kevésnek? Nagyon sajnálom, hogy csak azt az egy fotót fogom látni a nagyon sokból, amit a művész kiválaszt, na de talán a werkfotókból szemezgethetek kicsit. :)



Számomra nagy élmény volt, hogy ebben részt vehettünk. Remélem senkit nem bántok meg vele, de nem is az hogy színésszel, vagy hogy divatfotóssal csináltuk ezt végig, hanem hogy egyáltalán ezt végigcsinálhattuk, és jó ügyért tettük, ami a magunk érdeke is. És azért nem büszkélkedhet mindenki azzal, hogy igazi fotózáson, majd kiállításon s remélhetőleg a média különböző ágaiban is szerepelhet. Szerintem ez egy különleges dolog. :)

S tisztelettel és köszönettel adózom Péter és a többi művész felé, hogy kiállnak mellettünk, kiállnak egy olyan ritka betegség mellett, mint a rett szindróma.



A "munka" végeztével Danijela meginvitált minket magukhoz. Nagyon jól éreztem magam, és szerintem lányok is. Kaptunk fincsi ebédet, és pihenhettünk kicsit. :) Na és egy jót beszélgettünk.



A haza fele út már nem volt teljesen egyszerű és vidám, mert szegény Nórám már annyira fáradt volt, hogy minden hülyeséget kitalált, csak hogy tudjon min üvölteni, de persze azt váltig állította, hogy ő aztán nem fáradt. :)
A buszmegállóban sikerült 20 percig üvöltve kántálnia, hogy vegyem fel a nyakamba. Aztán a buszon összebarátkozott 2 nagyobbacska gyerkőccel, nagyon jól el is voltak, amíg Nóra még véletlenül sem akart szót fogadni, nem értette, hogy ne nyitogassa csukogassa a tálcát, üljön le, a biztonsági övet kapcsolja be - leghátul középen ült -, ha tovább indul a busz ne kukucskáljon ki a hátsó ablakon, ...................... :) Persze mindennek teli torkos üvöltés lett a vége, de legalább elaludt. Mindeközben Zsófi angyali gyerek volt. - Bezzeg most ébren van, 22:21 s bürrög, sisseg, kerreg. -
Végre elértünk Keszthelyre, leszállunk, erre Nóri újabb égtelen üvöltésbe kezd, hogy MOST RÖGTÖN AZONNAL MENJÜNK A PAPÁHOZ!!!! Majd meglátta a már egyszer kiszemelt játéktelefont a Fejlesztő Kuckónál, s akkor meg azért üvöltött, hogy MOST RÖGTÖN VEGYÜK MEG A "SZIÁT" s hogy AZ A ZSÓFINAK KELL! - nem is cseles a gyerek, mi? :)
Persze a tejvásárlás hallatán csillapodott kicsit, ráadásul önállósította magát és bevásárolt. Elkezdte az ajándékot rejtő mesefigurás tojásokat is számolgatni és felháborodva forgatta őket egy vonalba, mondván így nem lehet megszámolni őket. Hát nem jött be az ügyeskedése. Nem kapott csokitojást.
Persze a büntetés is megjárt ezért, 3 méterenként piros a lámpa álljatok meget játszottunk. S még várni is kellett, míg zöldre vált a szemafor. Ez egyébként jó buli, és szeretem, hogy játék által tudatosulnak neki szabályok, de valahogy a reggeli 4-kor kelés és egy pesti oda vissza út után, valahogy inkább büntetésnek éreztem a mókát.

Na de ami késik, nem múlik, gyerekeket gyorsan elrendeztem és jöhetett a várva várt forró zuhany, s "most" itt vagyok.



LÁTOGASSATOK EL A KÖZELEBB! - KIÁLLÍTÁS ÉS AUKCIÓ OLDALRA, ÉS LIKE-OLJÁTOK AZT! NEMSOKÁRA MÁR A MI KÉPEINK IS FELKERÜLNEK.