Azért a gyertyafényt leszámítva ma tök simán zajlott az amúgy reggeli mizéria. Úgyhogy még csak sietnünk sem kellett a buszpályaudvarra. Ott volt egy gyors reggeli.
Végre a buszon!!! :) Szuper jól bírták a 3 és fél órás utat a gyerekek. Tényleg le a kalappal előttük.
Sajna a kép nem tükrözi rendesen ahogy kinézett a Badacsony - bezzeg az elfelejtett vaku az becsillan - de olyan sejtelmes és félelmetes volt. Nagyon tetszett. :)
Budapesten várt minket talán mondhatom, hogy újdonsült jó barátom Danijela, a Magyar Rett Szindróma Alapítvány elnöke, aki mint mindig, most is nagy segítségemre volt. Ezúton is köszönet neki érte. Ő kísért minket egy stúdiólakásba, ahol Balla Vivienne a 2012-es év divatfotósa - sok sok újság címlapjának készítője - és csapata várt minket. Nagyon kedves, mosolygós banda. :)
Nem sokkal azután, hogy odaértünk, megérkezett - persze miért is nem akkor, mikor Nórival folyó ügyeinket intéztük - Zsófim párja Scherer Péter, Jászai Mari -díjas színész.
Nagyon kedves, mosolygós, közvetlen ember, - talán én nem voltam elég közvetlen vele, de nem én lennék, ha ez nem így lett volna :)- még családját is megmutatta nekünk.
Némi előkészület és annál kicsivel több diskurálás után elkezdődött a munka. Mind két alany nagyon türelmes volt a másikkal. Zsófi folyamatosan bürrögött és nyálzott, még jó hogy a színészek azért színpadi szereplés során kerülnek olykor érintkezésbe ilyesmivel, így edzettek ehhez a kis problémához. ;)
Maga a fotózás szerintem nem is tartott igazán sokáig. Vagy csak nekem tűnt kevésnek? Nagyon sajnálom, hogy csak azt az egy fotót fogom látni a nagyon sokból, amit a művész kiválaszt, na de talán a werkfotókból szemezgethetek kicsit. :)
Számomra nagy élmény volt, hogy ebben részt vehettünk. Remélem senkit nem bántok meg vele, de nem is az hogy színésszel, vagy hogy divatfotóssal csináltuk ezt végig, hanem hogy egyáltalán ezt végigcsinálhattuk, és jó ügyért tettük, ami a magunk érdeke is. És azért nem büszkélkedhet mindenki azzal, hogy igazi fotózáson, majd kiállításon s remélhetőleg a média különböző ágaiban is szerepelhet. Szerintem ez egy különleges dolog. :)
S tisztelettel és köszönettel adózom Péter és a többi művész felé, hogy kiállnak mellettünk, kiállnak egy olyan ritka betegség mellett, mint a rett szindróma.
A "munka" végeztével Danijela meginvitált minket magukhoz. Nagyon jól éreztem magam, és szerintem lányok is. Kaptunk fincsi ebédet, és pihenhettünk kicsit. :) Na és egy jót beszélgettünk.
A haza fele út már nem volt teljesen egyszerű és vidám, mert szegény Nórám már annyira fáradt volt, hogy minden hülyeséget kitalált, csak hogy tudjon min üvölteni, de persze azt váltig állította, hogy ő aztán nem fáradt. :)
A buszmegállóban sikerült 20 percig üvöltve kántálnia, hogy vegyem fel a nyakamba. Aztán a buszon összebarátkozott 2 nagyobbacska gyerkőccel, nagyon jól el is voltak, amíg Nóra még véletlenül sem akart szót fogadni, nem értette, hogy ne nyitogassa csukogassa a tálcát, üljön le, a biztonsági övet kapcsolja be - leghátul középen ült -, ha tovább indul a busz ne kukucskáljon ki a hátsó ablakon, ...................... :) Persze mindennek teli torkos üvöltés lett a vége, de legalább elaludt. Mindeközben Zsófi angyali gyerek volt. - Bezzeg most ébren van, 22:21 s bürrög, sisseg, kerreg. -
Végre elértünk Keszthelyre, leszállunk, erre Nóri újabb égtelen üvöltésbe kezd, hogy MOST RÖGTÖN AZONNAL MENJÜNK A PAPÁHOZ!!!! Majd meglátta a már egyszer kiszemelt játéktelefont a Fejlesztő Kuckónál, s akkor meg azért üvöltött, hogy MOST RÖGTÖN VEGYÜK MEG A "SZIÁT" s hogy AZ A ZSÓFINAK KELL! - nem is cseles a gyerek, mi? :)
Persze a tejvásárlás hallatán csillapodott kicsit, ráadásul önállósította magát és bevásárolt. Elkezdte az ajándékot rejtő mesefigurás tojásokat is számolgatni és felháborodva forgatta őket egy vonalba, mondván így nem lehet megszámolni őket. Hát nem jött be az ügyeskedése. Nem kapott csokitojást.
Persze a büntetés is megjárt ezért, 3 méterenként piros a lámpa álljatok meget játszottunk. S még várni is kellett, míg zöldre vált a szemafor. Ez egyébként jó buli, és szeretem, hogy játék által tudatosulnak neki szabályok, de valahogy a reggeli 4-kor kelés és egy pesti oda vissza út után, valahogy inkább büntetésnek éreztem a mókát.
Na de ami késik, nem múlik, gyerekeket gyorsan elrendeztem és jöhetett a várva várt forró zuhany, s "most" itt vagyok.
LÁTOGASSATOK EL A KÖZELEBB! - KIÁLLÍTÁS ÉS AUKCIÓ OLDALRA, ÉS LIKE-OLJÁTOK AZT! NEMSOKÁRA MÁR A MI KÉPEINK IS FELKERÜLNEK.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése