Tábor

Több mint egy hónapja nem írtam bejegyzést, lesül a képemről a bőr. :) Pedig aztán elég esemény dús volt az elmúlt időszak, Zsófinak és nekem is.

A legnagyobb a Rett Családi és Terápiás Tábor Agárdon, június 30. és július 5. között.
Engedjétek meg, hogy egy nagy nagy KÖSZÖNÖM-öt mondjak máris mindazoknak, - a teljesség igénye nélkül -, akik hozzá segítették Zsófit ahhoz, hogy ott lehessen, ott jól érezze magát.

Szili Danijela - kuratóriumi elnök MRSZA
Edinger Katalin - kuratóriumi tag MRSZA
László Tímea
Markó Dorottya - Zsófi segítője
Altbacker Zsuzsanna - Zsófi segítője
Barcsai József - szállítónk
"lovasok"
"KUTYÁSOK"
.
.
.
.


Nagyszabású írásra készültem, a magam, Zsófi és segítői nézőpontjából is leírva a tábort, leírva a jelenlegi állapotomat, de valahogy nem megy. Magamban vagy 100 -szor megfogalmazódott már, de képtelen vagyok leírni. Annyi minden kavarog és gyűlik a fejemben napok/hetek óta, aminek rendbetételén a "problémáim" - piszlicsáré lelki nyavalyák - sem segítenek, s mivel elég negatívnak, rossz kedvűnek érzem magam, nem tudok jól írni, még erről a szuper jó dologról sem mint a tábor. (Lehet hogy egy másik írásban robbanni fogok, s előre elnézést amiért rátok zúdítom magam.)


Szóval kanyar vissza Zsófira:

A tábori képeket látva és a beszámolókat hallgatva, úgy érzem és látom, hogy Zsónak ez egy nagy kaland volt, ő szuperül érezte magát, persze az utolsó előtti éjszakát leszámítva, de azért itthoni viszonylatban is az már jó aránynak számít ha 5 éjszakából csak 1-et kiabál végig, hát akkor még idegen környezetben.
S nemhogy jól érezte magát, még "barátot" is szerzett, egy Jakab nevű kisfiú személyében. :)
Ami a legjobban tetszett neki szerintem, az a kutyás foglalkozás. Simán párnának használta a gyönyörű fekete ebet.
Azt szerintem mondanom sem kell, hogy egy ilyen tábor csak önmagában is egy remek kezdeményezés, és remélem minden lány, szülő és segítő legalább annyira jól érezte magát, mint Zsófi. Remélem jövőre is lesz lehetőség megrendezni még több rettes lánynak ezt az eseményt.

Amit hiányoltam Zsófitól, hogy nem volt tőle kacarászós élménybeszámoló, mint amit 1-1 kiruccanás alkalmával szokott csinálni. Lehet hogy csak a 6 napot kicsit tovább tartott felemésztenie, nem tudom, s úgy gondolta, hogy a tábor utáni valamelyik éjszaka pótolja a dolgot, s órákon keresztül megállás nélkül felváltva nevetett, mosolygott, kacagott és röhögött.

Ami engem illett, idén nem volt nehéz ott hagyni Zsófit a táborban, persze 1-szer 1-szer azért én is elbizonytalanodtam; de szidtam is magam, vagy csak a lelkiismeretem kalapálta a fejem, hogy alig vártam már, hogy kicsit megszabaduljak Zsófitól. Legalábbis éjszakára. Végre nem kellett senkihez felkelni. :)
Egy csomó tervem volt a szabadságom idejére, amiből semmi nem sikerült, de azért voltak jó és spontán programjaim is. Gyerekek! MOZIBAN VOLTAM! Utoljára gimiben (Úr Isten! 8 éve) voltam moziban, akkor is kötelező jelleggel a Sorstalanság című filmen. De ez most, hát komolyan mondom, rá tudnék szokni. :)
Sajna feltöltődés helyett azért sikerült egy csomó negatív energiát beszívnom, amit még nem tudom hogyan fordítok az ellenkezőjére, de megpróbálom majd. Hogy közhelyes legyek kicsit, egyszer fenn, egyszer lenn.

KÉPEK: Valamiért egy fotót sem sikerült feltölteni, - amit nagyon sajnálok, mert olyan jókat válogattam, de a következő linken azért megtekinthetitek őket!!!

NA jó, a linket sem sikerült, de a lenti alapján rátaláltok.


http://www.rettszindroma.hu/foto/csaladi-es-terapias-rett-taboragard-2013

(Nesze nekem negatív energiák, még ez sem sikerül. Mindjárt robbanok. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!) :)