A pünkösdi hétvégén alapítványunk lehetőséget kapott, hogy bemutassa magát és támogatói sátorral részt vegyen a VI. Intersport Keszthelyi Kilométerek utcai futóversenyen, amely egy többnapos "futófesztivál". Az eseményen Szili Danijela az alapítvány elnöke és jómagam vettünk részt és képviseltük a MRSZA-t. Annak ellenére, hogy az alapesemény mögött nagyon jó szervezés állt, a magunk részéről is nagy feladat volt megszervezni a saját ottlétünket, és minden szükséges kelléket beszerezni. Többször ütköztünk nehézségbe mint amire számítottunk - szerencsére egyik kedves ismerősöm és nővérem segített a technikai problémákat megoldani -, de összességében úgy gondoljuk, hasznos volt és a jövőben is hasznos hasonló eseményeken részt vennünk ahhoz, hogy az emberek tudjanak rólunk, lányainkról, és segítséget kaphassunk.
Sajnos saját csapatot nem sikerült indítanunk, ami nagyon fontos lett volna a szórólaposztáson és a sátrunkhoz látogató résztvevőkkel való beszélgetésen kívül. Az ismertetésben nagy segítség volt, hogy gyermekeknek készültünk rajzolási lehetőséggel, lufi, játék és könyv osztással. A kis művészek jóvoltából több alkotásra tettünk szert, amelyek kikerülhetnek az alkotókörünk képei közé is.
Nekem mint szervezőnek és érintett szülőnek, nagyon pozitív élmény volt, hogy rettes kislányom Zsófi mellé ültek gyerekek játszani, beszéltek hozzá, a szülők megsimogatták őt. Jó érzés, hogy az emberek nyitottak az integrációra, saját gyermekeiket nem zavarják el sérült társaik mellől. :) Remélem jövőre sokkal sokkal több aktív résztvevőnk lesz az alapítványon belülről, az érintett szülők közül, és ismerőseink köréből is. Vétek kihagyni egy ilyen lehetőséget. Már csak a hangulat miatt is. Mindenkire számítunk a későbbi hasonló eseményeken és remélem egy pár vagy akár sok tagú csapatot is sikerül indítanunk.
A folyamatosan bővülő képeket megtekinthetitek a honlapon: http://www.rettszindroma.hu/foto/keszthelyi-futas-2013 Ez volt a hivatalos. :) Aztán jön a forróvíz, ami jobbára csak engem égetett. Nem szoktam nagyon káromkodni, nyilvánosan főleg nem. DE legszívesebben most cifráznám a cifrát is. Csak a fb-on van 471 ismerősöm, ezen kívül legalább még ugyanennyi. Ha leszámolom a külföldön lévőket, az 50 km-nél távolabbiakat, azokat akik nem lógnak az internet előtt, a kirándulókat, betegeket és akikkel a köszönő viszonyon kívül más nincs, akkor is jócskán lehettek volna olyanok, akik ha más nem némi buzdítás gyanánt 1-2 percre odaszaladhattak volna hozzánk. De a 2 kezemen megtudom számolni összesen hány ismerős és barát (?) mutatott érdeklődést a dolog iránt. Mérges is voltam, aztán szomorú. Most nem tudom milyen, de közömbös semmiképp. Ha lesz még ilyen, nagyobb reklámot csapok az egésznek. Csak hogy ne az legyen az akadály, hogy valaki nem tudott róla. :) NA mindennek ellenére én személy szerint nagyon jól éreztem magam, a lányok főleg. Zsófinak egy hangja nem volt a két nap alatt, míg a Főtéren voltunk. Még csak bürrögni sem hallottuk. Kicsi lányomnak pedig ez volt a Kánaán, persze azért vele voltak súrlódások - főleg mikor úgy döntött, ő megmártózik a jéghideg szökőkútban, s mikor várni kellett, hogy ő is versenyezzen, na meg a legjobb mikor kiverte a balhét a színes felnőtt sportcipőért. :) - egy alkalommal akkor, mikor már mehettünk a rajthoz kijelentette, hogy nem jó neki az a cipő ami rajta van, mert az nem futócipő, és MOST vegyek neki sportcipőt. De élvezet volt neki az ebihalvadászat, az ugróvárak, a verseny, a játszótér. Minden. Na és végre volt este társaságom. Hiszen vendégül fogadhattam Zsófi egyik sorstársát, annak anyukáját, nagyiját és kishúgát. LEGKÖZELEBB TI IS GYERTEK EL!!!!!!!!
Sajnos saját csapatot nem sikerült indítanunk, ami nagyon fontos lett volna a szórólaposztáson és a sátrunkhoz látogató résztvevőkkel való beszélgetésen kívül. Az ismertetésben nagy segítség volt, hogy gyermekeknek készültünk rajzolási lehetőséggel, lufi, játék és könyv osztással. A kis művészek jóvoltából több alkotásra tettünk szert, amelyek kikerülhetnek az alkotókörünk képei közé is. 
Nekem mint szervezőnek és érintett szülőnek, nagyon pozitív élmény volt, hogy rettes kislányom Zsófi mellé ültek gyerekek játszani, beszéltek hozzá, a szülők megsimogatták őt. Jó érzés, hogy az emberek nyitottak az integrációra, saját gyermekeiket nem zavarják el sérült társaik mellől. :) Remélem jövőre sokkal sokkal több aktív résztvevőnk lesz az alapítványon belülről, az érintett szülők közül, és ismerőseink köréből is. Vétek kihagyni egy ilyen lehetőséget. Már csak a hangulat miatt is. Mindenkire számítunk a későbbi hasonló eseményeken és remélem egy pár vagy akár sok tagú csapatot is sikerül indítanunk. 
A folyamatosan bővülő képeket megtekinthetitek a honlapon: http://www.rettszindroma.hu/foto/keszthelyi-futas-2013 Ez volt a hivatalos. :) Aztán jön a forróvíz, ami jobbára csak engem égetett. Nem szoktam nagyon káromkodni, nyilvánosan főleg nem. DE legszívesebben most cifráznám a cifrát is. Csak a fb-on van 471 ismerősöm, ezen kívül legalább még ugyanennyi. Ha leszámolom a külföldön lévőket, az 50 km-nél távolabbiakat, azokat akik nem lógnak az internet előtt, a kirándulókat, betegeket és akikkel a köszönő viszonyon kívül más nincs, akkor is jócskán lehettek volna olyanok, akik ha más nem némi buzdítás gyanánt 1-2 percre odaszaladhattak volna hozzánk. De a 2 kezemen megtudom számolni összesen hány ismerős és barát (?) mutatott érdeklődést a dolog iránt. Mérges is voltam, aztán szomorú. Most nem tudom milyen, de közömbös semmiképp. Ha lesz még ilyen, nagyobb reklámot csapok az egésznek. Csak hogy ne az legyen az akadály, hogy valaki nem tudott róla. :) NA mindennek ellenére én személy szerint nagyon jól éreztem magam, a lányok főleg. Zsófinak egy hangja nem volt a két nap alatt, míg a Főtéren voltunk. Még csak bürrögni sem hallottuk. Kicsi lányomnak pedig ez volt a Kánaán, persze azért vele voltak súrlódások - főleg mikor úgy döntött, ő megmártózik a jéghideg szökőkútban, s mikor várni kellett, hogy ő is versenyezzen, na meg a legjobb mikor kiverte a balhét a színes felnőtt sportcipőért. :) - egy alkalommal akkor, mikor már mehettünk a rajthoz kijelentette, hogy nem jó neki az a cipő ami rajta van, mert az nem futócipő, és MOST vegyek neki sportcipőt. De élvezet volt neki az ebihalvadászat, az ugróvárak, a verseny, a játszótér. Minden. Na és végre volt este társaságom. Hiszen vendégül fogadhattam Zsófi egyik sorstársát, annak anyukáját, nagyiját és kishúgát. LEGKÖZELEBB TI IS GYERTEK EL!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése