Àltalàban nem szeretem ha gyerekek kelnek fel előbb, s Nóri nyaggat "Anya kellj màr fel!" - jobban szeretem ha én pattanok ki előbb, s mire ébredeznek kész a kakaó.
De nincs annàl szívmelengetőbb, mikor arra ébredek, hogy Zsófi ràm "ugrik", lököd, meghúzza a hajam, s mikor felé fordulok kacag egyet, s hozzàm bújik. :)
♡♡♡♡♡
Néha ezek az érzelmi mérföldkövek többet érnek, mint bàrmilyen màs fejlődés.
Szép napot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése