Isten ajándéka?

2 napja kisebbik lányom a szüleimnél van, így Zsófimmal maradtam a két ünnep közöttre. Élveztem, hogy végre nyugi van, megtudok egy filmet nézni, használhatom a számítógépet. De nem tartott sokáig ez az állapot. Nóri már hamar hiányozni kezdett (Nem nagyon szokott huzamosabb ideig távol lenni tőlem.), és ahogy telt az idő, egyre kellemetlenebb volt Zsófival kettesben. Most hogy éreztem az egészséges gyermek hiányát jöttem rá, ha ő nem lenne nekem már régen befordultam volna. Mikor teherbe estem vele (-megjegyzem spirál mellett)elfogott a félelem, nem akartam, hogy megszülessen, kétségek között vergődtem. Nem akartam még egy sérült gyereket. Szerettem volna kisbabát nem arról volt szó, hogy nem, csak készülni akartam rá, elrendezni ügyes bajos dolgaimat. Neki álltam diétázni, hogy mire úgy döntünk, hogy jöhet a kistestvér, a súlyfeleslegem legalább csökkenjen, a genetikussal meg akartam beszélni a vizsgálatokat; biztos akartam lenni abban, hogy az apuka tartja magát a józansághoz; a megfelelő időben megszabadulni a fogamzásgátlás "eszközétől". És akkor mint derült égből villámcsapás, megfogant a kicsi. Felkészületlenül, váratlanul. Mindenki azt mondta, jó lesz, kell a kis tesó mert kell az egészséges baba, és ő biztos az lesz. Megbarátkoztam a helyzettel, a második ultrahang után már vártam, hogy a karomban tarthassam a kis "zsebihalat". Kicsit talán sürgettem is, hogy a világra jöjjön. 36-37 hetesen megindították a szülést. A vajúdás tök jó volt. Most mondhatjátok hogy ez a nő nem százas, de tényleg az volt. Az elején Vavyan Fable-t olvastam, aztán mikor már nővérem is ott volt, én a fitball-on ücsörögtem és beszélgettünk, csatlakozott a társasághoz egy másik kismama fogadott orvosa és vicces születéstörténeteket mesélt. Úgyhogy Nóri érkezte jó hangulatban telt. Majd eljött a pillanat, betoltak a műtőbe. Az érzéstelenítés nagyon rossz volt, és zsibbadtam tőle, a fejem is megfájdult a műtőasztalon, akkor kicsit lenyugtattak, de mire Nóri világra jött már megint tiszta volt a tudatom. Én úgy hallottam, nem sírt fel egyből, tesóm azt mondta rosszul emlékszem, hát bíztam benne. És micsoda ajándékot kaptam azzal, hogy Ő mellettem van. Elfogulatlannak mondhattok, de tény és való, hogy gyönyörű szép, okos és ügyes a kisebbik gyermekem. Az igaz, hogy nála hisztisebb gyerek nagyon nincs, de ő így tökéletes. Ha én irányítottam volna azt, hogy lesz e 2. gyerekem, lehet a mai napig nem lenne. Nem vagyok egy szentfazék, templomba sem járok, de úgy vélem/hiszem Isten keze benne volt abban, hogy Nóri megszülethessen. (- Vagy a nődokié aki rosszul helyezte fel a spirált. :D Na de legyen már egy kis hit és misztikum a dologban. :) Rettes kislányokat nevelő szülők, akiknél még nincs testvér: bátran vágjatok bele a testvérprojektbe! Megfelelő odafigyeléssel, genetikus bevonásával, egészséges gyermeketek lehet! Lesz! És Ő lesz a legnagyobb öröm, a legnagyobb ajándék! :)