Kedves érdeklődő családok, barátok, szakemberek...! Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy e két ritka genetikai probléma arcot kapjon. Hogy történeteinken keresztül megismerhessétek mi rejtőzik az ismeretlen szavak mögött; hogy a hasonló cipőben járó családok tudják, nincsenek egyedül; hogy megvitathassuk a felmerülő kérdéseket,... Remélem hasznos, elgondolkodtató dolgokat tárhatok elétek és szívesen fogadjátok majd olykor vicces vagy szomorú történeteinket is.
2013. január 18., péntek
Betegség - folytatás
A gyerekek igen jól ki tudják szagolni, hogy a legrosszabb időben legyenek betegek. Mind térben, időben, ...
Tegnapelőtt jegyeztem meg Zsozsónak, hogy na most aztán tilos a megbetegedés, az időjárás és a lemerített közgyógykeret miatt egyaránt. Erre mit ád az ég?!
A tegnapi láz nem hogy megszűnt volna, olyan kezelhetetlen lett, hogy reggel a legnagyobb hóesésben és szélben kellett orvoshoz vinni.
Háziorvosunkhoz esélytelen volt eljutni, így az asszisztenssel konzultálva arra megoldásra jutottunk, hogy a keszthelyi gyermekorvosi rendelőknél valakihez bekéretőzünk.
Pozitív élmény volt, hogy egy mosolygós, alapos doktornénit fogtunk ki. Zsófit nem kezelte mindjárt halmozottan sérültként, beszélt hozzá, kérdezte, folyamatosan mondta neki mit csinál éppen; aztán tőlem is kérdezett ezt azt, járunk e fejlesztésre, tornára; figyelmembe ajánlotta a zalaegerszegi gyermek rehabilitációs osztályt - hogy az mennyire jó, és mindenképp érdemes kipróbálni, lovaglás is van...
Aztán hétfőn visszavárja Zsófit kontrollra, meg a biztonság kedvéért adott kórházi beutalót, ha súlyosbodna a helyzet.
Teljesen ledöbbentem ezen. Miért is? Talán a kevésbé jó tapasztalataink miatt. :)
Mindenesetre Zsófinak van egy nagyon csúnya torokgyulladása, szerencsére tüdeje tiszta, de láza/hőmérséklete nem igazán csökkenthető érdemlegesen, az orra nem folyik hanem lefolyik a gyomrába sok sok "trutyi", amitől szegényem sokat öklendezik. :(
Remélem holnapra jobb lesz. Most pihen, és sokkal türelmesebb beteg, mint amilyen én lennék ebben a helyzetben. Le a kalappal előtte, büszke vagyok rá. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése