Kedves érdeklődő családok, barátok, szakemberek...! Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy e két ritka genetikai probléma arcot kapjon. Hogy történeteinken keresztül megismerhessétek mi rejtőzik az ismeretlen szavak mögött; hogy a hasonló cipőben járó családok tudják, nincsenek egyedül; hogy megvitathassuk a felmerülő kérdéseket,... Remélem hasznos, elgondolkodtató dolgokat tárhatok elétek és szívesen fogadjátok majd olykor vicces vagy szomorú történeteinket is.
2013. január 8., kedd
Le az ágyról!
http://youtu.be/WOGBxAZLUy0
Már napok óta kísérletezem elkapni a pillanatot (Persze a legjobbakról mindig lecsúsztam:), mikor Zsófi kicsit erős kifejezéssel élve lekúszik, mászik az ágyról. Ez a felvétel sem épp a legjobb és a lényeg is csak 1 min 50 sec és 2 min 10 között van, de mekkora ELŐRELÉPÉS, hogy egyáltalán tud háttábla nélküli helyen percekig ülni úgy, hogy nem esik előre, sem hátra (Igaz ezekhez jó hangulatban kell lenni), és ha megunta, akkor oldalra vágja magát és "lemászik" mint a kisbabák. Ugye emlékeznek az anyukák, hogy mennyit kell vesződni a kicsivel, mire megérti, hogy ne fejjel előre akarjon a padlóra jutni, hanem hátrafelé másszon le?
NA Zsozsó erre MOST kezd megérni. 5 évesen. Hihetetlen, hogy eljutott idáig. ÉS imádom érte!
Minden reggel, mikor már napközibe menet indulásra kész, lefordul az ágyról. Olyan aranyos, bár némi problémát okoz neki, hogy a parkettán elcsúszik a susogós téli hacuka, de ezt a hibát szőnyeggel idővel javítjuk:)
Van egy kedves emlékem Zsófi hasonló megindulásával kapcsolatban:
Háziorvoshoz mentünk gyógyszert íratni, Őt is vinnem kellett magammal. Belépkedtünk a doktornőhöz mindenféle sírás NÉLKÜL! Leültettem a székre, álltam mellette, és olyan helyzetbe tartottam a kezem, ha esik elkaphassam. Doktornő fele nézve belekezdtem a mondókámba, amit Zsófi egyszer csak megunt. ("Hát ugye minek dumálnak annyit ezek, nekem jobb dolgom is van, mint hallgatni a süketelést - gondolom gondolta magában :)
Megfogta a felé széttárt karomat, fenekét lelökte a székről és megindult. Szó szerint. 3 lépést meg is tett. Mosolyogva visszatettem, majd MÉG EGYSZER "leugrott és elindult. Szinte leírhatatlan ami lezajlott ezt érezve/tapasztalva bennem. Hazáig mosolyogtam rajta. Remélem sok hasonló kedves szituációt fog még produkálni az én óriásbabám. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése