Szerepcsere

Tegnap reggel kicsi lányom kijelentette, hogy ő nem szereti a bölcsit, és: "Én anya te Nóji" kijelentéssel jelezte, hogy ő ugyan nem megy ma a többi gyerekhez. Tartotta is magát az elképzeléséhez, még egy óra elteltével is az idézett mondatot szajkózta, aztán ő akarta Zsófit levinni a második emeletről, ő tolta a bölcsiig, ahol hisztibe fogott, hogy ő ugyan nem megy a csoportszobába. Lebiggyesztett szájjal ugyan, de azért csak odament a dadushoz. Mindez ma is megismétlődött, de már a teljes napi programot is elmondta a maga kis nyelvén a "nagylány". Anya megy a bölcsibe, ő meg rendezi Zsófit, eteti, pelenkázza, főz is, csak ne kelljen ma oda menni. Próbáltam faggatni, ugyan mi is lehet a gond azzal a fránya bölcsivel, bántotta e valaki, unatkozik e, az ebéd megevése a probléma, .... na persze hogy a beszabályozás a legnagyobb gond. Kissé makacs a kisasszony, menne a maga feje után. És mindez hagyján, ma már Zsozsó is csinálta a "chicago-t", a bölcsiig nem volt gond vele se, de amikor kijövet nem haza hanem napközi irányba fordultunk, kezdődött az üvöltés, forgolódott hátra fele, a napköziben mikor átadtam a gondozónak, a kezem után nyúlt. Szívszorító volt. Pedig szeret ő is ott lenni. Mindebben az a jó, hogy azért tanul Zsófi is a húgitól. :)Ha mást nem, hisztizni. :)