2013. június 14., péntek

Apa

Ha minden igaz, apák napja van. Soha nem ünnepeltük, szerintem nem is fogjuk.
Ugyan a blogom alaptémája a rett szindróma, és ami vele jár, de nem tudok elsiklani az felett, hogy nem vagyunk teljes család, és hogy Zsó biztosan érzékeli ezt, Nóráról nem is beszélve, aki napi szinten emlegeti az "édesapját".
A mai nap meglátogatott minket a fennt említett. Sajnos nem teljesen úgy, ahogy megbeszéltük már rég, de még határeset volt. Nóra természetesen csüngött rajta, amit egyszerre volt öröm és szívfacsaró látni. Hiszen feltétel nélkül szereti Nóri, s kicsit úgy éreztem ki van használva, hiszen apuka azt mondta, azért jött Nórihoz, mert a kislány legalább szereti őt. Nem fordítva kellene lennie? S ez nem kihasználás? Úgy féltem Nórit, hogy csalódni fog - persze olykor kell, de ráér majd mondjuk a nagy Ő-kben csalódni, nem az apukájában kellene.
Igaz számosszor kívántam, kívánom néha most is pokolra az apukát, de azért szerettem, és igyekszem szeretettel gondolni rá, még ha egyes cselekedetei után ez nehéz is és igyekszem a gyerek előtt halvány színekkel azért megfestett realitásban, de nem "mikrorealizmusban" ecsetelni a helyzetet. - a nyelvtani helytelenségekért bocsi.
S ami azért kapcsolódik az általunk megélt retthez.
Szerintem Zsó nem rajong "apáért". Mivel mindannyian az udvaron tartózkodtunk, egyértelmű volt, hogy apa őt is üdvözli, bár szerintem Zsó érzékelte, hogy inkább illemből, mint szeretetből s eszerint is reagálta le szerintem -, persze lehet ez másképp, nem állítom, hogy nem,de nem faggatom ez ügyben a másik felet kerülvén a vitát - a dolgot. Eltolta magától apa sajna alkohol gőzös arcát és tiltakozóan elfordult.
Mivel elszaladni és jól "odamondani" nem tud, azért elviselte, hogy később kb. 1 percig apa tartotta. Mindig rá kell szólni apára, hogy Zsófit is köszöntse, búcsúzzon el tőle. Tudom nehéz, gondolom férfiként még nehezebb olyan gyerekkel, aki nem a megszokott vagy elvárható módon reagál, de könyörgöm, 3 évig nap mint nap kapcsolatban voltak, olykor etette, a fürdetésnél segített, az ölébe tartotta, akkor most miért kell ennyire távolságtartónak lenni vele? Legalább azalatt a havi 3-5 óra alatt vele is erőltetné meg magát, nem csak Nórival. Persze az alapprobléma miatt nem számíthatunk semmi jóra, és megvan a nem szép véleményem és érzéseim is, de nem ide való, így megkíméllek titeket, őt és magamat is attól, hogy ennyire nyilvánosan megosszam azt.
Egy szó mint száz, nem működik rendesen a kapcsolat apa és lányai közt, s sajnos soha nem is fog, de azért igyekezni lehetne, csak akarni kellene. :)

Na ennek lehet, hogy se füle, se farka nem volt, de azért remélem értitek.

Azért boldog apáknapját minden gyermekes hímneműnek! Szeressétek fiaitok-lányaitok igazából, feltételek nélkül, legyenek bármilyenek is! :)

4 megjegyzés:

  1. megint olyan szépet írtál Berni! És nem igaz, hogy se füle se farka, mert sajna farka van....

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, és :) (Y) utóbbi egy like akar lenni, értve a célzást :)
    Sajna emberileg már hatalmas az a farok, pedig nem volt régen az. :(

    VálaszTörlés
  3. Sajnos Berni, az apák nem csak a sajátos nevelési igényű gyermekkel szemben tehetetlenek és bénák. Sokszor sz sem tudja, mit kezdjen vele, akinek teljesen norma szerinti gyermeke van. Ismerek én olyat, aki három fészekbe, három fiókát rakott, majd egyikkel sem tudott mit kezdeni.Én őszintén szólva szívből sajnálom APÁTOKAT, mert rengeteg dolgot veszít el, és helyette kap pár mámoros percet... Szörnyű értéktelen, üres élete lehet.

    VálaszTörlés